Ugrás a fő tartalomra

Peter May - Vesztegzár - Valóság vagy utópia?

 Tudta a jelenünket. És tudta a jövőnket is?


Ez a két velős mondat szerepel a könyv borítóján, ami jelen állapotunkban Nekem nagyon betalált, és tudtam, hogy el kell olvasnom. 

Peter May könyvében egy halálos vírus terjedése miatt lezárják Londont és a világot, s ebben a viszontagságos időben kell Jack MacNeil detektívfelügyelőnek fényt deríteni egy gyilkosság körülményeire és megtalálni az elkövetőt. May 2005-ben írta ezt a thrillert, amelyre akkor nem talált kiadót, aki szerződött volna vele, hiszen ahogy ő is meséli: "A szerkesztők extrém kitalálmánynak, lehetetlenségnek nevezték a könyvemet, amelyben Londont le kell zárni egy láthatatlan ellenséggel, a vírussal folytatott harcban. Azt mondták, ez soha nem történhet meg. Pedig sok kutatást folytattam, és nekem nagyon is lehetségesnek tűnt."

Anélkül hogy bármiféle összeesküvés elméletekbe belemennék, *spoiler veszély* szerencsére a jelen állapotban a világban pusztító vírus nem mesterségesen előállított, mint ahogy azt a könyv fantáziavilága megjeleníti előttünk. Ettől függetlenül sajnos bennem nagyon nem hagyott semmilyen jó érzést, egyrészt mert én szeretem, ha egy gyilkosság jól ki van dolgozva, és fenntartja a figyelmemet, mintha csak nekem kellene elkapnom a gyilkost. Másrészt pedig túlságosan is valóságszagú volt a történet, így az eredeti ok, amiért én szeretek könyvet olvasni, hogy kiszakít a valóságból, azt ez a könyv nem tudta megadni. 

Persze a mű végeztével felmerült bennem a kérdés, ha ez 2005-ben vagy azt követően, de semmiképp sem a jelenben kerül a kezembe, vajon jobban tetszett volna? Vajon jobban beszippantott volna ez a világ, amit mindentől elzárnak? 

Mindenesetre ajánlom mindenkinek, akinek még nincs elege a napi híradásokból és kíváncsi erre a nem is annyira elvont utópiára. 

Jó olvasást! 

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gabriel García Márquez - Szerelem a kolera idején

 Sziasztok! Elég rég jelentkeztem, emiatt ne haragudjatok! Egyszerűen csak telefonról nem egyszerű bejegyzést írni. De ami késik, nem múlik. Máris egy nagy klasszikussal tértem vissza: Gabriel García Márquez Szerelem a kolera idején könyvét olvastam el nem rég.  A történet középpontjában egy szerelmi háromszög áll, Fermina Daza első szerelme lesz Florentino, akivel több évnyi levelezés és távszerelem kapcsolja össze, azonban házasságig Urbino doktorral jut. Akivel tulajdonképpen megvan mindene, egyetlen dolog hiányzik csak, méghozzá a nagybetűs szerelem, amit csak Florentino iránt érzett. A könyv nagyjából elején meghal Urbino doktor, és a temetésén megjelenik Florentino, aki ekkor látja megfelelőnek az időt, hogy megvallja szerelmét Ferminának, amit már több mint ötven éve táplál iránta.  Sajnos a könyv nekem nem tetszett, Márquez nagyon sokszor elkalandozott, a történet nagy részében Florentino kicsapongó szerelmi (illetve nem is szerelmi, hanem inkább szexuális) életét...

Elena Ferrante - A felnőttek hazug élete

  Egy nyereményjáték során sikerült elnyernem Elena Ferrante A felnőttek hazug élete című könyvét, amit valljunk be, ha nem áll mellém a szerencse, valószínűleg az első utam a könyvesboltba vezetett volna, hogy beszerezzem. A nápolyi regények során kedveltem meg ezt a titokzatos írót, akiről senki nem tudja, ki valójában, ellenben ez a titokzatossága szerintem még hozzá is ad az olvasásélményhez. Jelen regénye egy nagyon hatásos mondattal indul: „Két évvel azelőtt, hogy apám elköltözött volna hazulról, azt mondta anyámnak, hogy iszonyú csúnya vagyok.” Giovanna egy tinédzser kamaszlány, akinek a szemszögén keresztül megismerhetjük családja és távolabbi rokonai történetét. Ezt a fejlődésregényt ez a mondat indítja be, amikor is Giovanna életében előjönnek a nagy kérdések, vajon mi igaz és mi hamis a világban. Egy gyermek számára a világ úgy néz ki, ahogy a szülei látják, a neveltetés nagyon sokban befolyásolja a gyermek érzéseit és önképét, ez a könyv pedig megmutatja, mi történi...

Naomi Alderman - Engedetlenség

  Naomi Alderman a méltán híres Hatalom írójának első könyve akadt a kezembe, az Engedetlenség, melynek főszereplője egy zárt ortodox közösségből kilépő, majd apja halála miatt visszatérő nő, Ronit. A történetet két szemszögből ismerhetjük meg párhuzamosan, az egyik a londoni zsidóközösség tagjainak nézőpontja, a másik pedig a már New Yorkban élő korábban a közösség tagjának nézőpontja. Ronit annak idején azért költözött el az amerikai nagyvárosba, mert nem tudott azonosulni az ortodox elvárásokkal anélkül, hogy megtagadta volna önmagát. Azonban a Ráv halálával a zsidó vallásnak megfelelően az egy hónapig tartó gyászidőszakra visszatér Hendonba, ahol feltett szándéka, hogy megbotránkoztasson biszexualitásának felvállalásával, miközben gyerekkori szerelmével is találkozik, evvel pedig teljesen felkavarja az állóvizet. Nagyon tetszett a könyvben, hogy az írónő ilyen részletességgel ismeri az ortodox vallást, ami persze nem is csoda, hiszen édesapja az angol-zsidó történelem special...