Manka olvas

 A következő posztban két számomra nagyon fontos könyvről lesz szó. Bár még nem tudjátok, az egészségügy egyik alázatos szolgája vagyok Magyarországon, és vagyok annyira szerencsés, hogy nem csak szeretem a munkámat, de szeretek minden olyan könyvet, sorozatot vagy filmet, amely a betegellátáshoz kapcsolódik. Így jutottam el Adam Kay első könyvéhez, az Ez fájni fog című műhöz, amelyben az író saját tapasztalatait írja le az angol egészségügyről. Tulajdonképpen ő nem is az a klasszikus értelemben vett író, hanem egy orvosi egyetemet végzett általános orvos, akinek a küzdelmeit kísérhetjük végig a szakorvosi vizsgához vezető úton a saját naplóbejegyzéseit olvasva. Szerencsére Kayt kellő humorral áldotta meg az élet (bár azt kell mondanom, e nélkül senki ne is adja a fejét erre a pályára), így tud nevetni saját és környezete szenvedésein és az egészségügy néha elkeserítő „tűzoltó”megoldásain és embertelen állapotain. Második könyvében, a Mert szülni karácsonykor kell címűben, szinté...

  Egy nyereményjáték során sikerült elnyernem Elena Ferrante A felnőttek hazug élete című könyvét, amit valljunk be, ha nem áll mellém a szerencse, valószínűleg az első utam a könyvesboltba vezetett volna, hogy beszerezzem. A nápolyi regények során kedveltem meg ezt a titokzatos írót, akiről senki nem tudja, ki valójában, ellenben ez a titokzatossága szerintem még hozzá is ad az olvasásélményhez. Jelen regénye egy nagyon hatásos mondattal indul: „Két évvel azelőtt, hogy apám elköltözött volna hazulról, azt mondta anyámnak, hogy iszonyú csúnya vagyok.” Giovanna egy tinédzser kamaszlány, akinek a szemszögén keresztül megismerhetjük családja és távolabbi rokonai történetét. Ezt a fejlődésregényt ez a mondat indítja be, amikor is Giovanna életében előjönnek a nagy kérdések, vajon mi igaz és mi hamis a világban. Egy gyermek számára a világ úgy néz ki, ahogy a szülei látják, a neveltetés nagyon sokban befolyásolja a gyermek érzéseit és önképét, ez a könyv pedig megmutatja, mi történi...

 Nagyon sok jó kritikát olvastam a könyvről, és mivel a műfaj egyik szerelmese vagyok, ezért gondoltam, nekem sem maradhat ki ez a mű. Sajnos, azonban ismét rá kellett jönnöm, hogy attól, hogy másnak mennyire beválik egy könyv, attól nekem még fenntartásokkal kell kezelnem minden egyes olvasást egészen a végéig, hiszen még saját magamat is meg tudom lepni, hogy olyanok nem kerülnek a szívembe, amiktől elvárnám. A Fekete vízililiomok Monet lakhelyén játszódik, három nő párhuzamos történetét ismerhetjük meg, miközben egy gyilkosság felderítésén dolgozunk. Anélkül, hogy bármennyit is spoilereznék, elmondhatom, hogy végig bennem volt a kérdés, hogy függ össze ez a három történetszál?! De a nagy csavarra és a magyarázatra egészen az utolsó oldalakig kellett várnom, és leginkább a befejezéssel nem vagyok megelégedve. Nem is igazán egy nagyobb durranásra vártam, hanem egy másik magyarázatra. Persze a maga nemében egészen találó az összefüggés, én mégis csak valahogy máshogy fejeztem vol...

Egy számomra is nagyon új élményt nyújtó, tényfeltáró könyvet hoztam a mai bejegyzésben, amelyben egy bűnügyekkel foglalkozó  újságíró nyomozását követhetjük végig a könyv lapjain.  A Kaliforniai gyilkos becenevét is adó McNamara egy otthoni anyuka, aki éjszaka felölti nyomozóruháját, gyermeke szobájában az íróasztalnál írja True Crime Diary internetes blogját. Megismerhetjük a több, mint ötven áldozat történetét Kalifornia államban, mely során tisztázódik, hogy a Keleti Területek Erőszaktevője, a Visaliai Fosztogató és az Eredeti Éjjeli Vadász egy és ugyanazon személy, majd ezután kapja a Kaliforniai Gyilkos nevet.  "A gyilkos módszereinek fejlődését visszakövetni olyan, mintha visszafelé nézne az ember egy horrorfilmet, ugyanakkor nagyon fontos lépés. "Egy bűnöző mindig védtelenebb a múltjában, mint a jelenében" - írja David Canter vezető brit kriminálpszichológus Criminal Shadows (A bűn árnyai) című kötetében. "  /Részlet a könyvből/ Kezdetben az az érzésem vol...

 Tudta a jelenünket. És tudta a jövőnket is? Ez a két velős mondat szerepel a könyv borítóján, ami jelen állapotunkban Nekem nagyon betalált, és tudtam, hogy el kell olvasnom.  Peter May könyvében egy halálos vírus terjedése miatt lezárják Londont és a világot, s ebben a viszontagságos időben kell Jack MacNeil detektívfelügyelőnek fényt deríteni egy gyilkosság körülményeire és megtalálni az elkövetőt. May 2005-ben írta ezt a thrillert, amelyre akkor nem talált kiadót, aki szerződött volna vele, hiszen ahogy ő is meséli: "A szerkesztők extrém kitalálmánynak, lehetetlenségnek nevezték a könyvemet, amelyben Londont le kell zárni egy láthatatlan ellenséggel, a vírussal folytatott harcban. Azt mondták, ez soha nem történhet meg. Pedig sok kutatást folytattam, és nekem nagyon is lehetségesnek tűnt." Anélkül hogy bármiféle összeesküvés elméletekbe belemennék, *spoiler veszély* szerencsére a jelen állapotban a világban pusztító vírus nem mesterségesen előállított, mint ahogy azt a kö...

  Naomi Alderman a méltán híres Hatalom írójának első könyve akadt a kezembe, az Engedetlenség, melynek főszereplője egy zárt ortodox közösségből kilépő, majd apja halála miatt visszatérő nő, Ronit. A történetet két szemszögből ismerhetjük meg párhuzamosan, az egyik a londoni zsidóközösség tagjainak nézőpontja, a másik pedig a már New Yorkban élő korábban a közösség tagjának nézőpontja. Ronit annak idején azért költözött el az amerikai nagyvárosba, mert nem tudott azonosulni az ortodox elvárásokkal anélkül, hogy megtagadta volna önmagát. Azonban a Ráv halálával a zsidó vallásnak megfelelően az egy hónapig tartó gyászidőszakra visszatér Hendonba, ahol feltett szándéka, hogy megbotránkoztasson biszexualitásának felvállalásával, miközben gyerekkori szerelmével is találkozik, evvel pedig teljesen felkavarja az állóvizet. Nagyon tetszett a könyvben, hogy az írónő ilyen részletességgel ismeri az ortodox vallást, ami persze nem is csoda, hiszen édesapja az angol-zsidó történelem special...